Diagnózis

A Morton-neuroma diagnózisa lényegében klinikai. Az objektív vizsgálatnak mindenekelőtt ki kell zárnia az egyéb olyan okokat és deformitásokat, amelyek hasonló tünetegyüttest okozhatnak. Általános szabály, hogy a klinikai vizsgálat nem mutat ki semmilyen morfológiai változást a lábban. Ugyanakkor gyakorta megfigyelhetjük, hogy a Morton-szindróma más lábfejproblémákhoz kapcsolódik, mint például a kalapácsujj vagy a hallux valgus. Időnként duzzanat is jelentkezhet. Bizonyos esetekben az érintett terület tapintása során észrevehetjük a jellegzetes „kattanást”, ezt nevezzük Mulder-jelnek.
Az elferdült vagy enyhén behajlott ujj különösen indikatív, mivel az intermetatarsalis tér feszültségére utal.
A fájdalmas területet pontosan kell kitapintani. Fontos, hogy minél pontosabban elkülönítsük a betegséget más patológiáktól, mint például a nagyon hasonló tüneteket mutató metatarsophalangealis ízület synovitisétől.
A neurológiai tünetek tekintetében a leggyakoribbak a harmadik és negyedik ujj hypoesthesiaja, a harmadik vagy negyedik ujjhegyi hyperalgesia és a csökkent vibrációs érzékenység (mely diapason segítségével kimutatható).
A műszeres vizsgálatok – röntgen, MRI és ultrahang – nem különösebben megbízhatóak a Morton-neuroma esetében a fals pozitív vagy negatív diagnózisok nagy száma miatt. Ezeket a képalkotó vizsgálatokat többnyire azért végezzük el, hogy kizárjuk a lábfejet érintő egyéb kórképeket, mint például az ízületi gyulladás, a bursitis, a kapszulitis, a reflexszimpatikus dystrophia, a törések, az ischaemia, az avaszkuláris nekrózis, a daganatok, a reumatoid csomók, a szinovitis, a tarsali alagút-szindróma, a tendinitis, stb.
A differenciáldiagnózisnak főként a kapszulitist – gyulladásos folyamat, mely befolyásolja a metatarsalis szalagokat – a bursitist, az arthritist, a mikrotöréseket és a Freiberg-betegséget (metatarsalis osteochondrosis) kell kizárnia.

.